A haza védelmében

„»Nem szeretném, ha Magyarország vendégmunkásországgá válna, mint ahogy migránsországgá sem. Ezért nem engedjük be a migránsokat, és vendégmunkásokból is csak annyit, amennyire szükségünk van.«

(Orbán Viktor)

Ennek megfelelően a nemzetgazdasági miniszter ki is adta idevonatkozó rendeletét, amely 2024. december 23-án megjelent a Magyar Közönyben. A nemzetgazdasági minisztérium magyarázó közleménye szerint külföldi munkaerő alkalmazására kizárólag akkor kerülhet sor, ha magyar munkaerővel már nem tölthetők be az üres álláshelyek. A hazánkban foglalkoztatható, EU-n kívüli országból érkező munkavállalók számát kvóta szabályozza, amelynek elméleti maximuma az előző négy negyedévre vonatkozó üres álláshelyek átlagos száma.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a kvóta maximális értéke 71 ezer lehetne 2025-ben. A nemzetgazdasági miniszter ezt mostani rendeletében 35 ezerre csökkentette, ami azt jelenti, hogy a kiadható engedélyek száma az elméleti maximum felét sem érheti el. Az ugyanezen a napon megjelent kormányrendelet azt is kimondja, hogy január 1-től az jöhet hozzánk dolgozni, akinek az országa aláírta, hogy visszafogadja a vendégmunkást, és a munkaközvetítőknek felelősséget kell vállalni az engedély lejárta után a hazaküldésükért.

Ez eddig világos: a kormányfő ráfordult a 2026-os választásokra, folyamatosan apadó jobboldali szavazóbázisát ezzel a bejelentéssel is meg kívánja tartani. December 21-i nemzetközi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy hazánkban még mindig van 300-500 ezer ember, aki bevonható a munkaerőpiacra. (Vajon eddig ez miért nem történt meg?!) A munkaerőpiaci »felpörgetés« módozatairól a végső döntés január–februárban születik meg. Mivel a korlátozás/szigorítás január 1-től hatályos, joggal merül fel a kérdés, hogy miként és mennyi idő alatt lehet aktivizálni a munkaerőpiactól eddig »idegenkedő« honfitársainkat?”

Fotó: JOHN THYS / AFP